A siker kulcsa a napi 1% fejlődés

In Célok, Kihívás, Szokásaink
Görgess lejjebb

Korábban sokat olvastam, tanultam így írtam is magamnak arról, mennyire fontos hitünk és identitásunk ahhoz, hogy eredményt érhessünk el céljaink elérésben. Életünk ezen szakasza, amit önmagunk fejlődésével, változásával töltünk el, olyan mint a főzés folyamata. Mint abban, fejlődésünk során sem a fenti két összetevő szükséges csak, hozzá kell még adnunk egyéb fontos összetevőket is. A következő ilyen fontos összetevő a mindennapi fejlődés.

Életünk olyan, mintha egy hullámvasúton robognánk, néha a hullámok nagyobbak, máskor viszonylag szépen sikerül ezt egyensúlyban tartani. De vajon kitől vagy mitől függ az, hogy merre tart ez a vasút? Kitől vagy mitől függ az, hogy melyik része a hosszabb és melyik fordulat mennyire váratlan számunkra?

Talán nem meglepő, de saját fejlődésünk szorosan összefügg azzal, hogy állunk céljainkhoz, hogyan gondolkodunk és valójában milyen is az identitásunk. A fejlődésünk, ahogyan gondolkodunk a mindennapjainkról, nagyban meghatározza azt is, milyennek érezzük az adott napot, mennyire vagyunk azzal megelégedve. Ha nem teszünk semmit sem magunkért, ha nem tudatosan gondolkodunk napjainkról, akkor az olyan, mintha egy kalapból kihúznánk véletlenszerűen egy golyót, amely az adott naphoz tartozó kedvünket fogja tartalmazni. Élni a mindennapokban anélkül, hogy tudnánk mit is akarunk elérni, hogyan fogjuk az megközelíteni és mi történik utána, ha elértük a kitűzött célt, olyan lesz számunkra, mint egy végtelennek tűnő küzdelem, ahol az irányítás nem a mi kezünkben van. Nincsen ezzel gond, ha ez így nekünk megfelel, így is lehet boldogan élni, viszont az esélyek meglehetősen alacsonyak ezzel a megközelítéssel. Van azonban egy másik lehetőség is, amely egy rendkívül egyszerű matematikai képleten alakul, és amellyel ha apránként is, de átvehetjük a hajónk kormányát a véletlentől.

Apró lépések

Hogy egy nagyon egyszerű példát hozzak erre, amit könnyen elképzelhetünk, az legyen egy olimpiai versenyző példája. Szándékosan nem a győztest említem, hiszen a célja minden résztvevőnek azonos, nem csak a győztes az, aki úgy indul el, hogy meg szeretné nyerni az adott versenyt. Csak gondoljunk bele, mennyire valószínű az, hogy az olimpia előtt a győztes pár héttel azelőtt kezd felkészülni a versenyre, egészen addig csak tervezi a győzelmet, majd hirtelen óriási eredményt ér el. Van olyan, aki azt hiszi ez lehetséges? Nem hiszem. A saját életünk során kitűzött célok, akár egy verseny megnyerése is hasonló hozzáállást követel meg. Ha csak a célra összpontosítunk minden nap, főként ha az egy nagy cél számunkra, amelyhez sokat kell tennünk, akkor idővel kudarcot fogunk vallani, az agyunk számára az egy olyan feladat lesz, amelyet elkerülni szeretne, hiszen a csalódás érzése, a csalódástól való félelem olyan, mint a fájdalom.

Ne a nagy változást üldözzük

Ahhoz, hogy hosszú távon eredményt érhessünk el a folyamatra és az apró kis lépésekre kell koncentrálnunk. Nem létezik olyan sikeres személy, aki egyik pillanatról a másikra ért el sikert, minden ilyen személy mögött kitartó, néha unalmas és aprólékos munka van. Ahelyett, hogy minden nap kutatnánk mi lehet az a trükk, amivel sikeresek lehetünk, tapasztaljunk és csináljuk amit gondolunk, csak ezekből tudunk tanulni és fejlődni. Nem lehetséges egyik napról a másikra megváltozni, egyszerűen túl nagy energiát, akaraterőt igényelne tőlünk. Az apró kis győzelmek, az apró kis lépések kellenek, hogy a tervünk célja megvalósuljon, de akkor is csak az adott napra, az adott cselekedetre szabad összpontosítani, hogy azt megvalósítsuk. Mondhatnám vagy írhatnám azt is, hogy élj a mának, élj az adott napnak, mert azt kell minden nap megvalósítani, elkerülve azt, hogy a jövőben élj, amikor azt gondolod:

„A mai nap nem számít, ez csak 1 nap, majd holnap minden más lesz”

Ismerősen hangzik? Sajnos én magam is sok olyan szilveszteri fogadalmat tettem, amely során ha az első napokban, hetekben lelkes is voltam, végül a feledés homályába veszett a célom. Egy nehéz nap, mikor fáradtan esünk haza, egy rossz hét, amikor sok a munka, és ha csak a cél van, akkor azzal véget is ért minden korábbi terv, ráadásul még magunkat okoljuk megint, hogy már megint nem sikerült, nem vagyok erre képes. Nem a szilveszteri fogadalmakkal van a baj, mikor azt mondjuk nem hiszünk abban. Valójában ez azt jelenti, nem tudjuk hogyan kell csinálni, hogyan kell megvalósítani valamit, mert csak a célt ismerjük és arra koncentrálunk, ami szépen lassan felemészti az akaraterőnket, és persze gyorsan elégeti a motívációnkat is. Azt hiszem elég is abból, mi az ami nem működik, most jöjjön az, mi az a következő kis építőelem, amivel felépíthetjük a rendszerünket, amely a valós és hosszú távra szóló váltáshoz kell.

Csak az 1% számít

Hogyan is néz ki az a matematikai képlet, amely megváltoztatja a hozzáállásunkat?

Mit jelent ez az életünkre nézve?

Napi 1% fejlődés, és az eredménye egy év múlva a mai napi tudásunk harminchétszerese (37x)! De hogyan is kell ezt elképzelni a mindennapokban? A képlet egyszerű, a munka ami mögötte van az kitartást és szokásokat igényel majd, de most ismét szeretném megerősíteni, hogy ha valahol el kell kezdeni, akkor ez az egyik alapköve, óriási hatással van ránk és a céljainkra, arra a személyre, akikké szeretnénk válni.

Az apró lépések és apró fejlődés, a folyamatos fejlődés elve, annak fontossága, nagyban hasonlít arra, amiről már talán sokan hallottunk, a Kaizen elvre. Bár a név japán, az eredeti elgondolás Amerikából származik, amelyet végül a második világháború során honosítottak meg Japánban az amerikaiak, az már más kérdés, hogy később ők ezt az elvet elengedték, és végül Japánba jártak vissza, hogy kiderítsék, miért is olyan hatásos a Kaizen. Ez van, néha gyorsan fejeltünk.

Ahelyett hogy minden nap nagy célokat tűznénk ki és valósítanánk meg, kezdjük apró kis lépésekkel, apró kis célokkal. Futni 1 órát minden nap egy szép cél, de vélhetően ha első nap túl is éljük, hosszú távon nem leszünk képesek azt fenntartani, egyszerűen akaraterőnk nem lesz hozzá. Ehelyett csak apró kis lépés kell eleinte, például felvenni a cipőt és elmenni sétálni. Majd ezt ismételni egész héten. Következő héten már beiktatni egy kis (2-3 perc kocogást) az 5 perc séta mellé, és így tovább fejlődni, tenni hozzá minden nap egy keveset. Ha minden héten csak 1 perccel futunk többet, amely persze eleinte több mint 1% és idővel kevesebb annál, fél év után már képesek leszünk 30 percet lefutni, 1 évvel később pedig 1 órát. Ugye milyen nehéz is lenne ezt elsőre elérni majd fenntartani?

Vegyünk egy másik példát. Elolvasni egy 400 oldalas könyvet időbe telik, főként annak, aki nem szokott olvasni. Ezzel ellentétben, ha elolvasunk minden nap 5 oldalt, akkor 1 évben 1825 oldalt fogunk elolvasni, ennyi tudásra és új ismeretre tehetünk szert. Csak 5 oldal naponta és 4 könyvi tudás egy év alatt.

Ha még mindig azt gondoljuk nem számít a sok kicsi, akkor álljon itt két ismertebb példa.

Kurt Vonnegut minden nap írt, 25 éven keresztül, mire az első könyve bestseller lett. A rapper Coolio 17 éven át minden nap dalszöveg írt, mielőtt híres lett. Sokszor az apró kis munka, amit minden nap megteszünk, az apró kis 1% láthatatlan az adott napon, viszont eljön a pillanat, mikor beérik a sok apró kis 1%. Képesek vagyunk szinte megduplázni valamit, ha 67 napon át hozzáteszünk ahhoz valamit. Ha 67 napon át foglalkozunk vele egy kicsit. Ha elhisszük, hogy apró győzelmek azok, amelyek a rendszerünket alkotják, amelyek türelemmel és kitartással elvezetnek minket oda, ahova tartunk. És mikor elérjük azt, képesek tovább vinni minket, mert addigra már nem a cél lesz a fontos számunkra, hanem a rendszer és szokásinak, amelyet élvezettel és boldogan fogunk csinálni, ami által láthatatlanul, de boldogabbá váltunk. Igen, boldogabbá válunk, mert bizonyítottuk magunknak azt, hogy képesek vagyunk elérni egy célt, képesek vagyunk bármire, mert felépítettünk egy rendszert magunkban. Ezek az apró győzelmek minden nap, ezért fontos hogy türelemmel és apránként építkezzünk.

Submit a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

6 + tizenhárom =