A túlértékélt célok

In Célok
Görgess lejjebb

“Azok vagyunk amit teszünk, a kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.” Arisztotelész.

Eltelt lassan egy hónap, ideje kicsit visszatekinteni és megvizsgálni hogyan is indult el az év. Talán voltak páran, akik év végén illetve január első napján tettek pár fogadalmat az új évre és belekezdtek annak megvalósításába, vannak páran akik nem is fogadtak meg semmit sem, mondván én már nem hiszek ebben (talán korábban annyi kudarc érte őket), és vannak olyanok, akik már fel is hagytak azzal. Hogy ki melyik kategóriába tartozik, az könnyen eldönthető önmagunk számára. Én magam korábban a középső kategória voltam, azaz voltak fogadalmaim év elejére, aztán pár hét múlva már a feledés homályába vesztek. Lehet gyengébb voltam, mint az átlag? Vagy hiányzott belőlem valami?

Nézőpont kérdése minden

Akár azt fogadtuk meg, idén gazdaggá válunk, akár azt, hogy elengedjük a stresszt, felhagyunk a dohányzással, lefogyunk 20 kilót, egészségesebben fogunk étkezni, megváltoztatjuk az életünket, minden esetben célokat tűztünk ki, bár én inkább hívnám ezeket álmoknak.

Könnyen lehet elhatároztuk, megtakarítunk 10 ezer forintot, mert azt olvastuk ezzel kezdődik a gazdaggá válás útja, majd végül eljutunk 100 ezer forintig, netán sikerül megtakarítani fél millió forintot is idővel, aztán egyszer csak azt mondod magadban, „Picsába az egésszel, végre van pénzem megvenni egy Ultra HD 75 colos tévét”, amitől olyan szuper érzés fog el. Vagy elvered a pénzt valami másra, mert most megteheted, hiszen végre van egy kis pénzed, úgy érzed ezt megérdemled. Szuper, sokan ezt csinálják, de talán azt is látod, kevesen lesznek így gazdagok.

Nézzünk most egy másik gondolatot.

Megtakarítasz 10 ezer forintot, majd veszel belőle egy könyvet, amely segít egy kicsit közelebb jutni a célodhoz, tudatosabban megközelíteni azt, amely végül 100 ezer forintot eredményezhet számodra. Majd fogod ezt a 100 ezer forintot és beiratkozol egy tanfolyamra, veszel még több könyvet, amellyel tovább mélyíted a tudásod az adott területen, mely érdekel, amely végül fél millió forintot eredményez. Aztán abból félreteszed a jelentős részét, és tovább építed a tudásod illetve jutalomként veszel magadnak egy kis apró ajándékot. Tudom, ez sem elegendően gyakorlatias, de mégis bemutatja hogyan is állnak sokan a pénzhez.

Vannak akiknek a pénz valami olyan, amit el kell költeni, és vannak olyanok, akik végül tovább tudnak lépni az életben, akik a pénzre úgy néznek mint egy eszközre amelyet be kell fektetni önmagunkba.

Célok a szokásokkal szemben

Hogy bemutassam a két fogalom közti különbséget, előveszem az egy kedvenc fogadalmam, habár engem ez soha sem érintett, viszont annál többet hallottam másoktól. Vegyük január 1-ét és a célt: „Na, eljött az új év, lefogyok 20 kilót. Gyerünk, megcsinálom”. Első héten máris jöhet a bérlet a konditerembe, neki is ugrunk, legyűrjük az első alkalmakat, fáradtak vagyunk utána, de azt érezzük tettünk valamit, így jól is érezzük magunkat egyben (eltekintve az izomláztól talán).

Jön a következő hét, esetleg az azt követő, amikor talán edzés közben, pihenve a két gyakorlat közt nézegetjük magunkat és a teremben lévőket, majd azt látjuk, hát ez nem alakul, soha nem leszek olyan, mint a legtöbbje azoknak, akik itt vannak a teremben. Talán már hazafelé beugrunk egy jó kis pizzára, hamburgerre vagy a Mekibe, mert vágyunk arra, és máris vissza is tértünk a korábbi életünkhöz, legközelebb pedig edzés helyett inkább hazamegyünk, pláne ha közben még a munkahelyen is volt egy-két nehezebb pillanat. Annyival talán kiegészítjük ezt magunknak ekkor, „Na majd legközelebb, esetleg jövőre”.

A befektetés mint eszköz

Amikor kitűzünk egy célt és nekiesünk annak, akkor a motiváció az, amely elindít az úton, és ugyan ez, amelynek megszűnése letérit majd az útról. Lehetünk egy-egy alkalommal elképesztően motiváltak, akik hisznek a célban, ám az közismert tény, a motiváció nem véges, mint egy palackból a víz, idővel kifogy onnan. Akár a fent említett példa, mikor pénzünket fektetjük be különböző módon, az energiánkra is így érdemes tekinteni. Gyűjthetjük azt addig, amíg kirobbanó motiváltságunk és kijelöl célunk a megtakarított energiát fel nem emészti, de nézhetünk erre úgy is, mint egy olyan energiára, amelyet ha tudatosan, fókuszált módon fektetünk be szokások kialakítására, akkor azzal hosszú távon érhetünk el eredményt.

Sajnos tisztában vagyok azzal, a szokások kialakítása unalmas, nem látható rögtön eredmény, ráadásul eleinte lassan is haladunk vele, de legalább tiszta körülményeket teremt. Nem ígér azonnali eredményt, ha mégis, akkor azt azonnal vissza kell forgatni magunkba, nem ígéri azt, hogy jól fogod érezni magad közben, sőt, inkább fogod az ellenkezőjét érezni. Ezek a puszta tények, itt nincsen zsákba macska.

Ezzel szemben a cél egy ultra szuper, nagyon sexi álom, amelyre könnyes szemmel tudunk tekinteni, amely olyan jól hangzik, ha esetleg valaki megkérdi, mégis mit csinálunk az edzőterembe, vagy milyen célokat jelöltünk ki magunk számára.

Másik oldalon viszont, ha kicsit mögé nézünk és őszinték vagyunk magunkhoz, akkor a cél egyben az is, amely ott lebeg a távoli horizonton, és mint délibáb vezet minket a végtelenbe minden megtervezett, átgondolt és lebontott apró lépés nélkül.

Képzeljünk csak egy repülőgépet, amely Budapestről indulva célként Párizs felé veszi az irányt, ám az irányzék minden percben egy kicsi, apró kis század fokokban arrébb állítódik. Vajon hol fog végül leszállni a gépünk? Vagy vegyünk egy futót, aki felkészül egy maratonra, aztán mikor véget ér, ott áll, hogy most hogyan tovább? Mi lesz ezután?

Mi is valójában a szokás?

Szokások esetén nincsen egy olyan végső pont, amelyet el kell érnünk. Az egyetlen cél az, hogy maga a cél soha nem ér véget, a szokás csak egy egyszerű napi vagy heti ismétlődő tevékenység, egy folyamatos megerősítés és tudatos visszacsatolás, amely pont a rendszeressége által építi az izmainkat, az agyunkat, testünket és szellemünket.

A célok által azt érezzük, mennünk kell előre mert azzal leszünk erősebbek, a szokások által azt, hogy nehéz nem menni, mert ez már a részünkké vált.

Záró gondolat

Igen, a célokra ettől függetlenül szükségünk van ahhoz, hogy kijelöljük az irányt, de ennyi mindösszesen. Utána rakjuk azt el, és kezdjünk az apró lépésekre koncentrálni, tegyük azt szokásunkká, alakítsuk úgy az életünket, hogy rendszeres időközönként tudjunk apró lépéseket tenni, koncentráljunk csak magára erre az eseményre, tegyünk minden nap egy kicsit hozzá, így észrevétlenül elérjük majd a célt, és még annál többet is. De addigra már tudni fogjuk, a cél csak egy állomás volt csupán, aminek nincs túl sok jelentősége életünk sikerében.

Submit a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

öt − kettő =