Életünk napfénye a halál

In Gondolkodásmód

Photo by Sharon McCutcheon on Unsplash

Görgess lejjebb

Hogy miért is írok erről a témáról? Jó kérdés. Talán leginkább azért, mert ez egy olyan téma, amely a legváratlanabb pillanatban merül fel, képes teljesen megváltoztatni az adott pillanat hangulatát, így meglehetősen nagy erővel rendelkezik. Valójában rettegünk a halálra gondolni, de még csak beszélni is róla. Tudomást sem szeretnénk venni róla, miközben persze mindannyian tudjuk, hogy az elkerülhetetlen mindenki számára.

Azt gondoljuk, főleg mikor fiatalok vagyunk, hogy ezzel nem kell foglalkozni, mert még messze van, mintha tudnánk pontosan mit is jelent a messze, és az a messze milyen távolságban van tőlünk. Így éljük a mindennapokat, azzal a tudatalatti gondolattal, hogy mi van akkor, ha mégis szembe találkozunk vele. De erről nem vagyunk hajlandóak tudomást szerezni, inkább gyorsan elfordítjuk ettől a tudatunk tekintetét, mert érezzük, hogy olyan érzések vannak a mélyben, amelyeket nem tudunk kezelni, és olyan gondolatok, amelyek teljesen ismeretlenek számunkra.

A halál főleg akkor megdöbbentő erejű, mikor egy fiatallal történik meg, függetlenül talán attól, hogy pontosan miért történt. Azt gondolom azonban, hogy ezek nagyon jó alkalmak arra, hogy kicsit rávilágítsanak, milyen értékes is az életünk, mennyire fontos annak lehető legtöbb pillanatát megélnünk, és miért is olyan időt és energiát pazarló az idegesség, és aggodalom, főként a haláltól.
Az ókori görög filozófus, Epikurosz szavaival:


„Amíg létezünk, addig a halál nincsen jelen, és amikor megérkezik, mi nem vagyunk többé”

Szerencsére vannak olyan kultúrák, ahol a halállal való együttélés teljesen egészséges része az életnek, elfogadott a körforgás részeként, és ahogyan Steve Jobs is mondta (habár Amerikában is tabu téma a halál, mint ahogyan sok más helyen szintén), szembenézni a halállal olyan, mint

„Eltüntetni a régit és utat engedni az újnak”.

Néha a belső érzések, mint az aggodalom és félelem, teljesen helyénvaló dolgok. Mikor például tudjuk, hogy jön egy vihar, amely nagy károkat képes okozni, van értelme aggódnunk miatta, hiszen ha megteszünk pár megelőző lépést, azzal képesek vagyunk csökkenteni a várható kárt. Aggódni egy meteor miatt már véleményem szerint nem túl „értelmes” dolog, hiszen nincsen semmi jele annak, hogy ez bekövetkezne. Vajon a haláltól való félelem melyik kategóriába esik?

Egy kutatás és annak eredménye

Amerikában végeztek egy kutatást a témában, melyben azt vizsgálták, milyen hatással lehet ránk az, ha szembe nézünk tudatosan a halállal. Vajon jobb vagy rosszabb eredménnyel lesz-e ránk, azaz valóban érdemes-e tudatosan elfordítani a tekintetünket valahányszor előjön a téma, és valóban van-e értelem arról elszörnyülködve, mint a legrosszabb dologról beszélni?

A kutatásban résztvevők három feladatot kaptak, két csoportra osztva.
Az első feladat során szópárok jelentek meg a résztvevők számára. Az első szó felvillant, majd érkezett a következő szó amely egészen addig volt jelen, míg a résztvevő nem döntötte el a két szó közt létezik-e kapcsolat vagy sem. Példaként megjelent a paprílap majd a saláta. A különbség a két csoport esetén abban volt, hogy az első csoportnak az első szó után egy pillanatra a FÁJDALOM szó villant fel, mielőtt megjelent volna a második szó, míg a másik csoportnak a HALÁL szó.

A második feladat során azt kérték a résztvevőktől, hogy írják le mit éreznek azzal a szóval kapcsolatosan, ami felvillant nekik, azaz az egyik csoport esetén mit éreznek mikor fizikai FÁJDALOM-mal szembesülnek, a másik csoport esetében pedig mit arról, ha szembesülnek a HALÁL-lal, és vajon mi történik majd utána.

A harmadik feladat során minden résztvevő összesen 4 humoros képregényt (képet) kapott, és azzal kapcsolatosan kellett vicces feliratokat készíteniük, majd mikor végeztek, arról kellett beszámolniuk, mennyire volt számukra ez könnyű, mennyire sikerült „jó” címet adniuk a rjazoknak.
Hogy mindez milyen eredményre vezetett? Nagyon tömören, akik a HALÁL szót kapták a két szó közt, és arról kellett írnia, végezetül jóval viccesebbnek találta a képeket, mint akiknek a FÁJDALOM szó jelent meg.

Mi köze van a mindennapi élethez és milyen jelentősége lehet a gondolatainkra?

Nos, talán a gondolatainknak a halállal kapcsolatosan nem biztos hogy rossznak és depresszívnek kell lenniük, nézhetjük úgy is, más oldalról megvilágítva, miszerint minden egyes nap hordoz szépséget magában. Néha elegendő csak ezek tudatában feltekinteni az égre, csak nézni a felhőket vagy tiszta égboltot, nézni a gyermeket ahogy önfeledten játszik, vagy csak felhívni azokat, akik közel állnak hozzánk és régen beszéltünk velük. Meglátni a jót az adott pillanatban, és úgy tekinteni a mindennapjainkra, mintha azok az utolsó lennének, képesek értéket teremteni. Értékelni az életet és meglátni abban a jót már önmagában nagyon sok pozitív energiát jelent. Azt gondolom, ha így néznénk mindennapjainkat, tudatosan, akkor mindannyian megpróbálnánk a legjobbat kihozni abból, többet együtt lennénk azokkal, akiket szeretünk, nem idegeskednénk teljesen értelmetlen dolgokon, és vélhetően boldogabban élnénk életünket.

Végezetül jöjjön még egy gondolat, amely Steve Jobs-tól hangzott el, hiszen ha valakinek, neki volt tapasztalata abban, milyen mikor valaki már a halál fényével tekint le az életre.

„A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden – minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem – szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk, van vesztenivalónk.”

A döntés tehát a miénk, élhetünk úgy, hogy minden nap, tudatosan odafigyelve, igyekszünk észrevenni az apró szépségeket mindennapjainkban. Eleinte sokaknak nem lesz könnyű, de idővel és odafigyeléssel hatalmas pozitív hatással lesz életünkre.

Submit a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

kilenc + 12 =