Gondolataink, az idő és azok hatásai

In Gondolkodásmód
Görgess lejjebb

Sokat töprengek azon, mikor azt érzem feszült vagyok, hogy vajon miért van ez az érzés? Mitől érzem azt amit érzek, miért érzem hogy valami iszonyat erő akar szétvetni belülről? 

A minap történt meg velem, hogy nagyobbik lányommal edzésre siettünk. Mondanom sem kell, hogy sikerült eleve olyan helyzetet teremteni, amely már biztosíthatja, hogy egy kis feszültséggel indulhasson minden alkalom, hiszen ha véget ér az órája, akkor azonnal indulni kell és szinte rohanni ahhoz, hogy időben odaérjünk. Erre a kihívásokkal teli utazásra mindösszesen 30 percünk van, a hely maga pedig 25 perc utazásra van.

Amit lehet elkövetek már előtte, hogy csökkentsem a várható stresszt, így felkészítem a lányom minden alkalommal, hogy előre készüljön össze, mert mikor jövök, akkor már indulni kell.

Aztán megérkezem, és indul az óra. 1 perc .. majd még egy perc várakozás. Közben igyekszem csak lenni az adott helyen, nézni az órára siető diákokat, figyelni az arcokat anélkül, hogy bármilyen belső gondolatot indítanék be azzal kapcsolatosan, azaz csak jelen lenni. Ránézek az órámra, erre a praktikus kis jószágra, és realizálom, hogy bizony eltelt 7 perc amíg csak jelen voltam. Na és itt kezdődik vagy kezdődhet minden. 

Elkezdhetek gyorsan számolni, majd realizálni magamban azt, hogy sokkal jobban kell majd sietni. Aztán vélhetően megjelenik a gondolat maga, amely szépen lassan elkezdi előállítani a történetet a fejemben. El fogunk késni. Igen, már megint ez lesz. Mindenki edzeni fog, mire megérkezünk, lemarad a bemelegítésről, és majd kapkodunk az átöltözéssel és mindennel. Tuti ez lesz. Aztán eltelik még 3-4 perc. Végre jön, rohanunk. Hogy miért nem jött időben, szinte már irreleváns, hiszen mindig van egy magyarázat rá, sajnos a hangulatom is adott hozzá, hogy meg se próbáljam megérteni őt, szinte előadást tartok arról, hogy miért is mondtam, hogy siessen majd. Érzem az emelkedő hőmérsékletet magamban. Majd ránézek, és megkérdezem. Ugye Nálad van a felszerelésed? Majd csend .. Szinte megáll az idő egy pillanatra, aggódó pillantás, és a jön a válasz. Bent felejtettem.. Ekkor robban minden, ami eddig készülődött a kis üstben, és a sok-sok belső dolgot rázúdítom arra a kis emberi teremtményre, aki addig már több mint 7 órája “dolgozott”, és így bizony elfáradt lelkileg. 

És akkor itt álljunk is meg, és tegyük fel rögtön a kérdést. Tényleg így kell ennek lennie? Vajon mi okozta vagy okozza a feszültséget, ami miatt egyáltalán érdemes a pillanatot a sok idegességgel megmérgezni? Tényleg tudunk bármin is változtatni azzal, ha idegesek vagyunk? Meg tudjuk változtatni a múltat? Vagy képesek vagyunk-e előre látni azt az elképzelt jövőt, amit vizionáltunk magunknak, ami miatt egyáltalán elkezdtünk idegeskedni? Tuti hogy minden úgy lesz ahogyan elképzeltük? A válasz az, hogy nem tudhatjuk. Egy dolog biztos csak, ami akkor és ott van, mikor megéljük, az összes többi csak egy valószínűség, sok esetben pedig csak egy elképzelt történet, amire hatással sem tudunk lenni.

De vissza a történethez. Végül 10 perc késéssel érkeztünk meg, az edzés már zajlott, de a történet, amire számítottam, na abból semmi nem lett. Nyugodtan átöltöztünk, lement az edzés, én pedig elhatároztam, hogy megváltoztatom a hozzáállásom.

Submit a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 × egy =