Szokások kialakítása – Szokás és azzal kapcsolatos tévhitek

In Szokásaink
Görgess lejjebb

Amikor a szokásokról beszélünk, azt megannyi módon tudjuk értelmezni és megannyi területre le tudjuk vetíteni, ahol azoknak létjogosultsága és hatása van. Ezek az apró kis szokások, amelyek meghatározzák adott esetben egyéniségünket, viselkedési mintáink és programjaink által. Mikor arról kezdünk el gondolkodni, hogyan tudnánk eredményt elérni egy-egy területen, hogyan tudnánk egy új szokást kialakítani, vagy egy kellemetlen rossz szokásunkról megszabadulni, akkor jön el a pillanat, hogy megértsük a háttérben húzódó rendszert, annak összetevőit.

Sokan azt gondolják, hogy a szokás egy olyan fogalom, amely mögött sok-sok unalmas munka, odafigyelés és merev szabály rejtőzik, amely ahelyett hogy segítene az életünk során elénk sodródó nehéz pillanatokban, még több merevséggel tölti azt meg. Meg kell hogy nyugtassalak, ez nem így van. Olyannyira nem, hogy valójában pont a szokások lesznek azok, amelyek segítenek az időt jobban beosztani számodra, így lelkiismeret-furdalás nélkül eltöltött szabadidőhöz juttatni. A szokások lesznek azok, amelyek segítenek elérni kitűzött céljainkat, adott esetben fogadalmainkat.

Ha még mindig idegenkedést éreznél a szokások kapcsán, akkor jó tudatában lenni annak, hogy már jelen pillanatban is szokások sorozata vezérli életedet, amelyek észrevétlenül működnek benned.

Már most is vannak szokásaink?

A válasz röviden az, hogy igen. Maguk a szokások már most is ott vannak mindennapjainkban, csak azok nagyon sok esetben nem tudatosak számunkra, agyunk teljesen láthatatlan módon futtatja le a kis programokat. Ezek azok a viselkedések, amelyek most meghatározzák adott személyiségünket. Ilyen viselkedési minták lehetnek a reggeli rutinok, de ezek azok is, amelyek például irányítanak minket a munkahelyünk felé (főként azok esetén, akik mindig ugyan azon az úton haladnak).

Vajon mennyiszer esik meg velünk az, hogy akár vezetés közben, akár ahogyan sétálunk az úton, azon kapjuk magunkat, hogy hirtelen ott találjuk magunkat, ahova tartunk? Nem vagyunk tudatában annak, hogy haladunk, a gondolataink szinte elhomályosítják az adott perceket (esetleg a telefon bűvöletében telnek el azok), mégsem esünk el, mégsem kanyarodunk be rossz utcában. Ezek a szokások vagy tevékenységek azok, amelyek már nem igényelnek erőfeszítést agyunk számára (így energiát spórol meg), már nem tudatos számunkra, hiszen vagy kialakult a mintázat vagy maga a sóvárgás lett annyira erős számunkra, hogy észre sem vesszük, ahogyan végrehajtjuk a cselekvést magát.

Erre utóbbira kitűnő példa a dohányzás, amely esetén bizonyos érzések és azok átélése az, amely előhívja a rossz szokást és hiteti el agyunkkal így velünk is, hogy akár a stressz, akár az unalom ellen egy jó megoldás lehet. Ebben az esetben a cigaretta látványa vagy maga a gondolata is beindítja a folyamatot, majd ha az nem kerül kielégítésre, akkor beindul az erős sóvárgás érzés. Ezt a láthatatlan folyamatot próbálták meg sokan is vizsgálni a múltban, amelyre Wolfram Schultz kísérlete a leinkább szemléltető.

Hogyan alakul ki a szokás az agyunkban?

Az agyunk folyamatosan monitorozza a külvilágot illetve raktározza a tapasztalatokat amelyek minket érnek. A mindennapok során amint olyan eseménnyel találkozunk, amely számunkra kellemes, azt agyunk jelzése alapján újra át akarjuk érezni, így megvizsgálja a jelet. A tanulás folyamata ilyen értelemben hátulról kezdődik, magával a jutalommal, így szükséges a jutalmat vonzóvá tenni ahhoz, hogy újra el akarjuk végezni az adott tevékenységet illetve be tudjuk azonosítani a kiváltó jelet. Az 1993-ban Schultz által publikált kísérletben egy majom viselkedését követték figyelemmel. amely kísérlet során az adott majomnak különböző formákat mutattak meg számítóépen, és ha megnyomott egy bizonyos kart adott jelek esetén, akkor azért cserébe jutalmat kapott. 

Eleinte amíg nem nyomta meg a gombot, egyáltalán nem volt érdekelt abban, hogy ott maradjon a kísérlet helyén, így folyamatosan el akart menni a székről. Ahogy azonban az első jutalom megérkezett számára az idő előre haladtával szederlevél formájában, elkezdte figyelemmel kísérni a jeleket. Összeállt számára, hogy bizonyos jelek esetén, ha megnyom egy gombot, akkor azért számára jutalom jár.

A kísérlet azonban csak innen kezdett igazán érdekes lenni. Egy idő után a jutalomnak megfelelő agyi jel már akkor érzékelhető volt a majom agyában, mikor magát a jutalmat még meg sem kapta. A majom látta a jelet, amiért eddig a jutalom járt, és a jel megjelenésével szinte párhuzamosan az agy már fel is készült a jutalomra, amelyet az agyi aktivitás erősített meg.

Ez a minta azonos volt a sóvárgás mintájával, azaz olyan tevékenységre utalt, amely akkor jellemző, ha egy beépített és sokat használt szokást végzünk el. Ezek a sóvárgások felelősek azért, hogy elvégezzük a tevékenységet magát.

De mi van akkor, ha nem jött a jutalom, mikor beindult a sóvárgás?

A majom töretlen volt, nem mozdult a helyéről, hiába adták meg számára a lehetőséget azáltal, hogy kinyitották az ajtót illetve egyéb, vonzó falatokat helyeztek el számára a szobában. A töretlenségével azonban düh is társult, amely még olyan esetben is érzékelhető volt, mikor nem abban a minőségben kapta meg a jutalmat (felvizezve a szederlevelet), ahogyan az eddig történt.

Ilyen jelek figyelhetők talán majdnem mindenki számára, akik használják nap mint nap a mobiltelefonjukat. Vajon mennyiszer használjuk a telefont pusztán unalom elkerülése véget, vagy mennyiszer érezzük azt a sóvárgó érzést, hogy a telefonhoz nyúljunk ellenőrizni, írt-e valaki, van-e valami új hír? A majomhoz hasonlóan, a legközelebbi alkalommal figyeljük meg magunkat, mikor üzenetet vagy értesítést kapunk a telefonra. Meg tudjuk állni, hogy ne azonnal reagáljunk rá? Milyen érzések zajlanak le bennünk ekkor?

A szokások biológiai oka

Léteznek mindenki számára olyan szokások, amelyek az alapvető igényekhez kapcsolódnak. Ilyen szokás például az étkezés, amelynek kiváltó jele az agy legősibb részéből származik. Ez a rész vezérelte őseinket arra, hogy minden nap nekivágjanak a veszélyeknek, és önfenntartásuk érdekében élelmet szerezzenek maguknak, illetve estére biztonságos menedéket találjanak. Világos volt a cél, az időben közeli volt, illetve sikeres vadászat esetén a jutalom is azonnalinak számított.

Idővel, ahogyan fejlődött az emberiség, csoportokba szerveződtek, már nem mindenki számára volt szükséges a vadászat, nem kellett minden nap biztonságos szállást felkutatni, elkezdődött az agy új részének is a fejlődése, amely többek közt az akaraterőért és tervezésért is felelős.

Ennek következményeként a mai világunkra a fejlődés olyan hatással jár, amely nagyon fontos ha az alapokat tekintjük, mint a jutalmak időbeli eltolódása. Elsőre talán azt gondolhatnánk, hogy ez nem akkora probléma, hiszen tudatában vagyunk annak, fizetésünk minden hónap végével érkezik, ám a háttérben pont ez a fajta időbeli eltolódás vezet megannyi akadályhoz.

Az emberiség fejlődésének üteme egyre gyorsabb, főként az utóbbi évszázadokban, amelyre az agy nem tudott megfelelő ütemben reagálni, ez pedig végső soron olyan következményekkel jár, mint a sikertelen fogadalmak, elhízás. Igen, talán lehet ezen mosolyogni, hogy ennek mégis mi köze van szokásokhoz, de ha kicsit átgondoljuk, akkor gyorsan rájöhetünk erre.

Menjünk vissza a legősibb szokásunkhoz, az éhséghez. Napjainkban ha éhesek vagyunk, nem szükséges fegyverismereti tudás ahhoz, hogy élelemhez jussunk, és nem is kell azzal számolnunk, hogy az élelem beszerzése során komoly veszély leselkedne ránk, így például egy oroszlán valamelyik fa mögött. Ma már szinte korlátlan mennyiségben van lehetőség élelmet beszerezni, így az új agyterületünk az, amely határt szabhat az alapvető szükségletünk kielégítésében. Az itt húzódó akaraterő, amely kontrollt tud szabni az elfogyasztott élelem mennyiségének.

Ezzel az akaraterővel csak egy gond van, hogy az olyan, mint egy izom, azaz elfárad és edzés nélkül gyenge marad. Pont ezért is nagyon fontos maga a döntés, amivel meg tudjuk állítani a mélyben húzódó erőt, nemet tudunk mondani a következő falatnak, amivel ez automatikus viselkedéssé, azaz szokássá válik.

A körforgás

Itt az ideje egy kicsit megismerni azt, hogy mit is jelent maga a szokás, az magas szintről tekintve hogyan működik.

A szokást és a mögötte rejlő folyamatot lebonthatjuk meghatározott lépésekre, amelyeket később egyenként is bemutatok majd, most azonban tekintsük ezt egyelőre úgy, mint ami adott számunkra.

Sokat gondolkodtam azon, honnan is kezdődik egy szokás, hiszen ha a klasszikus mintát veszem alapul, akkor a jellel kellene kezdeni. A jel lehet egy értesítés, mint például amit a telefonra kapunk, de maga az ébredés is az, amely beindítja a „nap indító” programot az agyban. Azonban ahhoz, hogy egy szokás kialakulhasson, lehetetlen hogy ne magánál a jutalomnál, így a tanulási folyamatnál kezdjem, amely egyben ennek a körforgásnak a vége is egyben. A jutalom lesz az, amit az első esemény során tapasztal az agy, majd megjegyezni önmaga számára, „Hm, ez nagyon jó volt, ezt többször át kellene élni”.

Most hogy már látjuk nagy vonalakban mi az eleje, és mi a vége egy szokásnak, jöhet a középső szakasz, maga a cselekedet, amit elvégzünk azért, hogy a jel hatására megkapjuk a jutalmat. A jutalom, amely mindent irányít életünk során, szinte az összes olyan cselekedetünket, amelyet elvégzünk. Lehet ez egy sorozat rész megnézése, egy hamburger a sarki büfében de akár egy apró kis pipa az elvégzett dolgok listáján. Valójában nem számít mi az, csak az a fontos agyunk számára, hogy legyen annyira vonzó számunkra, amennyire csak lehet ahhoz, hogy elvégezzük újra és újra a szokásunkat.

Van azonban még egy olyan része a körforgásnak, amely életben tartja a szokásainkat, ahogyan a majom számára is a fenti kísérletben, az pedig a sóvárgás. Ez az érzés, amely egy kialakult szokást átlök a nehéz pillanatokban, amely mikor már elfogyott a motiváció, mégis ott tart minket az úton, amely elengedhetetlen abban, hogy ne tegyük meg újra és újra, amit elkezdtünk.

A következőkben igyekszem majd bemutatni a szokás kialakításának folyamatát, annak minden egyes alkotóelemét részletesen, hogyan lehet új szokást kiépíteni, milyen eszközök állnak rendelkezésre ehhez, illetve hogyan van lehetőségünk egy-egy rossz szokásunktól megszabadulni.

Submit a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

három × négy =